Grecsó Krisztián: Vera - Értékelés | Lillsz

Oldalszám: 336 oldal

Megjelenés: 2019

Kiadó: Magvető Könyvkiadó

Ár: 3699.-

Fülszöveg:

"Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja? 

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz."

Értékelésem: (SPOILER MENTES!)

Grecsó Krisztián nevével és személyével volt már lehetőségem találkozni, így magabiztosan vettem kezembe a könyvét. Először tavaly Kollár-Klemencz Lászlóval, majd idén Hrutka Róberttel látogatta meg intézményünket, ahol zenés irodalmi estet tartottak. A Vera egy ideig váratott magára a polcomon, de a legjobbkor került a kezembe, pozitív élménnyel zártam az olvasását.

Főszerepben a fiatal, címszereplő lány, Vera áll, aki szüleivel él Szeged városában. Mindjárt a nyitójelenetben egy családi-baráti összejövetel szemtanúi lehetünk, ahol felbukkan egy lengyel apa-fia páros, Jakub bácsi és Józef személyében. A fiatal lány és az előbb említett fiú között hamar kialakul egyfajta kötelék, ami a történet során csak szorosabbá válik. Barátnője, Sári nem nézi jó szemmel kapcsolatukat, féltékeny, hisz ő előbb szemet vetett a fiúra. Az egykori két legjobb barátnő ellenséggé válik, kapcsolatuk nagyon megromlik. Ám a baráti viszályok mellett nagyon komoly témákat is érint a mű. Megfigyelhető két nagyon ellentétes család, akik látszólag hasonlítanak egymásra, mégis különböznek, mind viselkedésileg, mind kapcsolataikat illetően.
Az író szemünk elé vetítette az 1980-as évet, a társadalmát és annak szokásait. Én, aki csak szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam az akkori időkről, most ebben a környezetben találhattam magam, átélhettem az akkori normákat a szerzőnek köszönhetően.

Grecsó Krisztián írói stílusa egyből magába szippantott, egyszerű, de közben hétköznapinak nem mondható, különleges megfogalmazásai csak forgattatták velem a lapokat. Vera karakterén keresztül betekintést nyerhettünk a felnőtt lét rejtelmeibe és az egyszerű gyerekproblémák mellett igazi kihívásokkal találtuk szembe magunkat. Ahogy a kislánynak, nekünk is kellemetlen és furcsa volt az olvasás során a biztonságos világból belépni az ismeretlenbe, a felnőtt létbe, azonban nem volt választási lehetőségünk.
A mű lezárása szabadon értelmezhető. Befejezetlennek tűnik, elgondolkodtatja az olvasót és jó ideig nem hagyja nyugodni a cselekmény végkifejlete, ami szintén megkérdőjelezhető, de ennek köszönhetően egy kicsit tovább él bennünk a világ és a történet.

A legelején egy Szabó Magda-Molnár Ferenc idézettel indít útnak minket a szerző, ami tökéletesen alapozza meg a regényt. Azok, akik szerették az Abigél és A Pál utcai fiúk történetét, garantáltan szeretni fogják a Verát is!

Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Kifejezetten kedvenc karakterem nem lett, de mindenkit sikerült megkedvelnem az olvasás során. Sokaknak volt hibája, de a való életben sem tökéletes senki.

Kedvenc részek:

Az egyik legkedvesebb jelent számomra az elején a Józeffel való beszélgetés.

Kedvenc idézetek:

"(…)Verát nem érdekli tovább az egész, felnéz a Hősök kapujára, a nagy, felül félköríves ablakok közül néhányban ég a villany, Vera bámulja az épület fénylő szemeit, és ekkor hatalmas, csillogó gyémántpelyhekben hullani kezd a hó"

***

"Pedig mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban, mert különben Etelka néni is, meg a mama is azt fogja kérdezgetni, mi a baj. Az meg fárasztó, mert nem hagyják abba, amíg ki nem talál valamit."

Borító: 5/5

Egy csodálatos téli kép Szeged városáról, ahol a menta szín uralkodik. Én kifejezetten nagyon szeretem Grecsó Krisztián könyveinek borítóit, gyönyörűek!

Pontozás:

Ötből öt! Nagyon hálás voltam azért, hogy olvashattam, innen is köszönöm a Magvető Kiadónak a recenziós példányt!

Ha meghoztam a kedveteket, ne habozzatok, rendeljétek meg ti is IDE kattintva!

Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz