Tavi Kata: Nyitótánc - Értékelés | Lillsz

Oldalszám: 360 oldal

Megjelenés: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Ár: 3299.-

Fülszöveg:

"Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat. 
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten. 
A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián? 
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít? 
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat! 
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét. 
Vajon rátalál a boldogság?"

Értékelésem: (SPOILER MENTES!)

Tavi Kata nevével már régóta szemeztem, de féltem elkezdeni Sulijegyzetek c. könyvsorozatát, hisz nagy SzJG rajongóként nem gondoltam volna, hogy kaphatok még valami pluszt egy hasonló ifjúsági sorozattól úgy, hogy már próbálkoztam ilyenekkel, de hiába. Pozitívan kellett csalódnom, hisz a Nyitótánc egy hasonló, mégis egész más világ, örültem, hogy részese lehettem az olvasás által.

Lilla története egy augusztus végi napon kezdődik, amikor is a lány megérkezik szegedi nyaralásából otthonába, ahol arra lesz figyelmes, hogy a szomszéd házba beköltöztek számára idegen személyek. Szüleitől hamar értesül arról, hogy rég nem látott ismerősökről, a család barátairól van szó, de erre ő még nem igazán emlékezhetett, hisz kislány volt még akkor. A háztartáshoz tartozik egy korabeli magas, izmos srác, Krisztián, aki nem tesz jó első benyomást a lányra találkozásukkor. A fiú pillantása rideg, komoly, köszönésre nem nyitja a száját, inkább a házba manőverezik az összefutás után. Az első tanítási napon derül ki, hogy ők ketten amellett, hogy szomszédok lettek, egy osztályba is kerültek.
A fiatal lány szenvedélye a tánc iránt itt tud csak igazán kiteljesedni, nem véletlenül adta be a jelentkezését erre a tagozatra. Azonban osztálya nem csak táncosokból áll, mivel egy művészeti gimnáziumról beszélünk, megtalálhatóak rajzosok és a sport, a kosárlabda szerelmesei is a közösségben. Lillának és a három rajzos lánynak (Jázmin, Gréta, Flóra) sikerül egymáshoz csapódnia, hamar megtalálják a közös hangot a másikkal, így ők szoros barátságra tesznek szert. Lilla rajtuk kívül még Kristóffal és Márkkal is hasonlóan szoros baráti viszonyt kezd el ápolni, hisz a fiúk partnerei a táncórákon. De mi a helyzet Krisztiánnal? Hogy alakul a kilencedik osztály? Hogy sikerülnek a záróvizsgák és témazáró dolgozatok? Milyen tanévet zárnak a srácok? A Sulijegyzetek első részében minden kiderül!

Kicsit visszarepülhettem az első gimis napomra, amikor minden idegen és új volt a számomra. Belecsöppenhettem egy tehetséges fiatalokkal körülvett iskolába, ahol mindenkinek más a szenvedélye, mégis közös bennük, hogy összetartja őket a gimnázium fala. Sok helyen magamra ismertem és együtt szenvedtem, vagy éppen nevettem Lilla karakterével, akinek különböző megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie. Szerettem, mert igazi volt és a fiatalok problémáit boncolgatta. Ilyen egy igazi ifjúsági regény!

Azóta sikerült teljesen elolvasnom a sorozatot, a véleményem pedig töretlen. A szereplők egytől egyig a szívemhez nőttek, a szívemben élnek, hozzám tettek, megformáltak.
Ha egy igazán jó, mai kamaszregényre vágysz, ajánlom a Nyitótánc-ot, ajánlom a Sulijegyzetek-et!

Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Az egész sorozatból szeretném kiemelni Márkot, aki zárkózott, titokzatos jelleme ellenére, egy kulcsfigura, Lillát, a sorozat fő-főszereplőjét, aki hatalmas fejlődéseken ment át az évek során és Krisztiánt, aki hát Krisztián. Sokunk álmodik egy ilyen szomszéd srácról. Muszáj kiemelnem még Flórát, mert talán vele sikerült leginkább azonosulnom, ettől a kötettől eltekintve.

Kedvenc részek:

Ebből a kötetből most nem tudnék egy ikonikus jelenetet kiemelni, de a teljes sorozatból a zárórészt mondanám, ahol nem kevés könnyet hullattam, annyi érzés kavargott bennem.

Kedvenc idézetek:

 "– Mégis, mit várhatok egy naptól, ami azzal kezdődik, hogy fel kellett kelnem?"

***

"Milyen anyagból vannak a fiúk, hogy még olyankor sem vesznek pulcsit, amikor én már kabátban is vacogok?"

***

 "– Néha olyan vagy, mint anyád.    – Mint egy diktátor?    – Hallottam ám! – kiabált a konyhából anya."

Borító: 5/?

Egyszerre gyönyörű önmagában az összes borító, de közben egyáltalán nem a történethez illőek. A negyedik rész külsején fedezhető csak fel Lilla és Krisztián karaktere, de a többin nem tudom kiket szerettek volna ábrázolni. Főleg, hogy az első csak Lilla szemszögéből íródott, ki akar lenni a barna hajú lány?

Pontozás:

Még szép, hogy öt csillaggal jutalmazom, nem tudnék kevesebbet adni neki! Nagyon élveztem az olvasását, pár év múlva biztos újból előveszem még.

Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz