Az idei tanévről és az elmúlt időszakról - Beszélgessünk! #5 | Lillsz

Sziasztok!

Már egy ideje érik bennem egy ilyen bejegyzés, de csak most sikerült leülnöm és összegeznem a gondolataimat, így kissé megkésve, de fogadjátok szeretettel, már amennyiben lehet, ezt az irományomat.

Picit visszamennék a karanténos időkre, hisz 2020. márciusa és az ezt követő időszak maga volt a pokol a számomra, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. A tizenegyedik nekünk egy előrehozott érettségit, kampányt, egy külföldi nyelvtanulásos lehetőséget jelentett volna, megspékelve egy erdélyi utazással és rengeteg együtt töltött idővel, hisz végzősként a tanulás mellett nem sok mindenre lett volna időnk. Ezt persze felrúgta a vírus, ami nem kis sírással, szenvedéssel járt: iszonyatosan nehéz és macerás volt itthon tanulni és egyedül megérteni a tananyagot. Programjaink elmaradtak, de próbáltuk pozitívan látni a dolgokat, hisz az akkori végzős osztályok sérültek a leginkább ennek következtében, vagyis én akkor még így gondoltam. Most persze már máshogy gondolom ezt az egészet, hisz jelenleg nagyon rizikós a szalagavatónk megtartása és további programok lebonyolítása. Az érettségitől tartok a legjobban, hisz ha megint online oktatásban lesz részünk, fogalmam sincs, hogy leszek képes öt tárgyból vizsgázni úgy, hogy kettőből emelt szinten szeretnék. Voltam olyan szerencsés, hogy nem mehettem tavaly tavasszal közepezni angolból, hogy most ősszel szintemelőt írhassak, így ennek folyamata most elcsúszott. De reménykedek és bizakodok, hogy minden sikerülni fog.

Elég produktív voltam az írás szempontjából, tavasszal több cikkem jelent meg a DUE Médiahálózat honlapján, illetve augusztus végén bekerültem az f21.hu - A fiatalság százada gárdájába, ahova a közeljövőben fognak megjelenni írásaim. Ezeken felül pedig igyekszem ide is publikálni, de javarészt kötelezőket olvasok az emelt magyar érettségihez, így most háttérbe szorultak a recenziók és egyéb könyveim, amikről szívesebben írnék.

Nyáron rengeteg időt töltöttem a családommal, barátaimmal és pár napot dolgozni is volt lehetőségem a nagyatádi eXtremeMan-en.  Még a tavasszal, pont a jeles napon megtartottuk a 18. szülinapom, ahol a legjobb barátaimmal ünnepelhettem, majd nyáron a kisebb-nagyobb család is össze tudott gyűlni, hisz a vírus miatt ez nem egészen volt kivitelezhető. Meglátogatott az egyik legkedvesebb, legtámogatóbb személy is az életemben, Barbi, akivel igen ritkán találkozok, így kihasználtuk ezt a kis időt együtt és körbejártuk a környéket. Összességében nagyon jól éreztem magam és izgatottan, kis szívfájdalommal vártam az utolsó évünket.

A mi sulinkban egy lázmérés, kézfertőtlenítés után, maszkban beléphetünk intézménybe, ahol a megszokott módon zajlik az oktatás. Sajnos nálunk is karanténba zártak már egy osztály, de a mi csoportunkat még szerencsére nem érte el a vírus. Úgy gondolom előbb-utóbb mindenki túl fog esni ezen, de próbálok pozitív maradni és bízni a legjobbakban. Ezt ajánlom nektek is!

A blog jövőjéről pedig... igyekszek bejegyzésekkel bombázni titeket, de sokkal nehezebb lesz a suli miatt. Eddig egész jól tartottam a havi 3 bejegyzést, ez lehet, sőt biztos, hogy fel fog borulni az év végére, sőt! A jövő évemet is elég szegényesen kezdem, a bejegyzések szempontjából, de kívánjatok szerencsét! Elvétve egy-két értékelőt fogok hozni, keresek majd booktag-eket és tervezem folytatni a sorozatos rovatomat is. Ha pedig megered a nyelvem, írok a Beszélgessünk! rovatba, ahogy most is.

Remélem jól vagytok! Vigyázzatok magatokra és egymásra! 

Kövi bejegyzésig,

xoxo: Lillsz