csütörtök, november 2

Laini Taylor: Füst és Csont leánya - Értékelés | Lillsz



Oldalszám: 394 oldal

Megjelenés: 2012

Kiadó: Kossuth Kiadó

Ár: 3490.-

Fülszöveg: 

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.
A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti."



Értékelésem: (SPOILERES!)


Haragszom! Rettentően haragszom erre a könyvre! Egyszerre volt csodálatos és számomra túl kevés. Miért kellett az elején ennyire unalmasnak lennie? Miért nem olvastatta magát már az első laptól kezdve? Miért a vége fele veszem észre, hogy imádom? Mondd, miért? A tartalma leírta, pontosan leírta, hogy miről fog szólni a könyv és én végig ezt vártam! Végig!



Röviden a regényről pár mondat: Van egy lány, aki művészeti suliba jár tanulni mivel nagy tehetsége van a rajzoláshoz és a festéshez. Karou-t, őt a főszereplő lányunkat egy különleges család nevelte fel, nem mindennapi lények. Majd később ő az emberek közé került, ugye tanulni, de mindig visszament ehhez a családhoz, hogy teljesíthesse a küldetéseket, amikkel ők, főleg Kénkő (apja helyett apja) bízta meg rendszeresen.

Már az elején furcsálltam, hogy túl hétköznapi az egész, már most raktam volna bele valami fantasyt, mivel az akkor még nem jött elő a történetben. Kaz-t és Karou-t állandóan összekevertem, hogy most akkor ki is a fiú és ki is a lány? De no para, az ötvenedik oldal körül már világossá vált, hogy pontosan ki kicsoda. Annyira nevetek amúgy magamon. Az én őrült fejemben Kaz-t képzeltem angyalnak. KAZ-T! xD Na jó..  Menjünk tovább!

Nem sokkal a történet elején, kb. 40-50 oldal után bejött a képbe végre a fantasy, ami azonnal ezer kérdést indított el a fejemben. Ki/mi ez a Kénkő? Mi ez a világ? Miért van ott a lány? Miért gyűjtenek fogakat? MIVAN? Természetesen nem kaptunk azonnal válaszokat ami megint csak jól felidegesített! Ami jobban bántott, hogy nem érzetem túl érdekesnek a könyvet, nem olvastatta magát, nem éreztem szükségét az olvasásának. De nagyon örülök, hogy nem hagytam félben, mert így utólag nagy hiba lett volna.

Számomra az egész akkor vált igazán érdekessé, széppé mikor végre megérkezett az igazi angyalunk, Akiva! *-* Akit mondanom sem kell, hogy imádtam! Karou és közte csak úgy izzott a levegő. Imádtam az összes közös pillanatukat! Itt csak úgy repültek az oldalak és aztán azon kaptam magam, hogy megint bejött a képbe A LÁNY, Akiva volt barátnője, Madrigal. Engem ő is rettentően zavart! Az főleg, hogy vagy 100 oldalon át róla volt szó, arról volt szó, hogy mi volt régen. Engem ez pont nem érdekelt volna akkor, hisz Akiva és Karou... és na ne már! 

Természetesen, mint az elején megint csak unottan olvastam az oldalakat, amíg Lilla meg nem világosodott. Tudjátok, mint mikor rájöttök doga közben a megoldásra, én is hasonlóan kapcsoltam. Madrigal Karou! Kénkő nem egy undok szörny, egy állat, hanem a legkedvesebb lény a Földön! Na akkor már késő volt! Azon kaptam magam, hogy vége a könyvnek és, hogy ezt nem lehetett volna szebben megírni. Rájöttem! Túl sok volt az információ, egyszerre esett le minden és a vége... Na ne már! :(



Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Karou, aki igen bátor talpraesett és okos lány. Majd Akiva, aki szintén bátor és nagyon kitartó, hisz képes a családjával is megküzdeni azért, hogy megvédje a szerelmét! :') Illetve Kénkő, akit igen félreismertem! Megmentette Karou-t és Akivát! Az életét kockáztatta a lányért... Igazi apja volt! Nagyon szerettem így a végére! <3 Jajj, meg majdnem elfelejtettem! Zuzana is a kedvenceim közt van! :) Az a lány egyszerűen imádnivaló! :D

Kedvenc részek:

Amikor Akiva bevallja Karou-nak, hogy miért követte őt, és amikor azt mondja neki, hogy szereti. Meg a levegőben való harcos jelenetük. Illetve az összes Akiva+Karou jelenet! <3

Kedvenc idézetek:

"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."

***

"– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?"

***

"– Vannak nálad kisebb lelkek? – vágott vissza Karou. 
– Hé! Lehet, hogy a testem kicsi, de a lelkem nagy. Ezért hordok magas talpú cipőt. Hogy felérjek a lelkem csúcsáig."


***

"– A lelked dalol a lelkemnek. A lelkem a tied, mindig is az lesz, bármelyik világban. Mindegy, mi történik… – A hangja megtört, levegőt kellett vennie. – Szükségem van rá, hogy emlékezz: szeretlek."

Borító: 5/5

Nagyon titokzatos és rejtélyes. Illik a történethez, én szeretem ezt a borítót! c:

Pontozás:

Ajjaj! Fogalmam sincs hány csillagra értékeljem! Voltak benne olyan jelenetek amiket nagyon untam és nem élveztem, de így utólag ezek persze kellettek volna bele, de... Bárcsak lekötött volna az első oldaltól fogva az utolsóig! Akkor azonnal tudnám, hogy 5 csillag. 
Akiva, Karou, Zuzana és Kénkő. Ohh Kénkő! Nem tudok rossz véleményt írni. Egyedül az a sok, számomra unalmas oldal, de a végére megértettem. Megértettem mindent! Imádtam, hiába untam sok helyen, én imádtam és szerettem! Egyszerűen csodálatos volt!

Várni kell és jönni fog, a történet csak úgy visz majd magával!





Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése