L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok - Értékelés | Lillsz

Oldalszám: 250 oldal

Megjelenés: 2012

Kiadó: Móra Kiadó

Ár: 2490.-

Fülszöveg: "Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…

– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket."

Nagyon köszönöm a barátnőmnek, hogy kölcsönadta ezt a regényt! :*

Értékelésem: (SPOILERES!)

A könyv tele volt bölcsességekkel, tele volt érzelmekkel és tele volt egy csomó szemszöggel. Voltak részek amiket utáltam, mégis szerettem. Annyi érzelmet és okosságot tartalmazott, annyira valóságos, fájdalmas volt, de leginkább igaz. Ez egy nagyon igaz regény volt. Rengeteget lehetett tanulni belőle, nagyon elgondolkoztató és megindító volt a számomra. Egy csomó minden átjött. 

Több szálon fut a cselekmény. Szól egyrészt Lilláról (aki egy álmodozó, de művelt lány), Márkról (akiknél hiába van rengeteg pénz, boldogság egyáltalán), Kriszről (a „bandavezérről”) és Annáról (a tanárnőről, aki próbál erősnek látszani, de ez nem mindig sikerül neki). Illetve szó van még több mellékszereplőről is, de a könyv főleg az ő életüket, élethelyzetüket mutatja be.

Lillát az ismerősei csak Lillének hívják, nagyon jól tanul, érdekli az irodalom, látszik rajta, hogy szereti a verseket és ő maga is szeret verseket írni. Régóta szerelmes Márkba, de ezt titkolja. Egyedül csak a barátnője tudott erről, de leginkább csak az édesapja, aki állandóan ellátta a lányt egy-egy jó tanáccsal, egy-egy kedves szóval. Lilla barátnője Betti, már egy más tészta. Ő összekeveredett Márkkal úgy, hogy a barátnőjének tetszett a fiú, igaz neki is, de szem előtt tarthatta volna, hogy a „legjobb barátnőjének” ki tetszik, és azt, hogy azzal nem jövünk össze, Márk számára tabu! Lilla majd egy kedves idegennel, bizonyos Calisto-val levelezik később az interneten, akit nagyon megkedvel, a fiú nagyon műveltnek és romantikusnak tűnik a leveleiből, Lillának ez nagyon imponál. Próbálja elfelejteni Márkot, de állandóan rá gondol, még a Calisto levelei olvasása közben is.

Márk egy gazdag családban él, még is „szegény”. A szülei szinte soha nincsenek otthon, igen elhanyagolják gyereküket. A barátai sem törődnek úgy vele, ahogy kéne. Márk a drogokhoz és egyéb alkoholokhoz nyúl, de ez nem tesz jót neki, egyre súlyosbodik az állapota, amit csak a végén észlelnek nála a többiek. A srác hatalmas nőcsábász, bárkit megkaphat, akit csak akar (hisz nagyon helyes) és ő ki is használja ezeket a lehetőségeket. Így kezdi el a kapcsolatát Bettivel is, akivel bár már az elején közli, hogy sosem fogja szeretni. Rengeteg apró jel arra utal, hogy Márknak tetszik Lilla, de igazán nem lehet biztos benne az olvasó, csak a végén. Mivel a végén derül ki az is, hogy Márk volt Calisto. Az elejétől fogva. Ő ezt nagyon jól titkolta, jól titkolta, hogy szerette Lillát.

Krisz az osztály „főnöke” , amit ő mondd, tesz az úgy van. Mindenki hallgat rá, képes mindenkivel szembeszállni, nem kivétel nála egy tanár sem. Célja kikészíteni a magyartanárt, de aztán később a terve kudarcba fullad, ugyanis nagyon szereti Annát, nem szeretne neki fájdalmat okozni. De sajnos mégis sikerül neki, igaz nem önszántából.

Anna lesz a gimi új tanára, aki először igen erősnek és magabiztosnak látszik, de belül nap, mint nap szenved és gyengül. Szörnyű múltja van, kislányát el kellett hagynia, mivel a férje állandóan bántalmazta a nőt és fenyegette. Megpróbált megszökni, de Lore fogságba esett a házban, anyját pedig kizárták. Lore anyja nélkül nőt fel, végig úgy tudta, hogy szülője önszántából hagyta el, hogy sose szerette. De ez ugye egyáltalán nem igaz! Anna azóta is szenved. Segítségére van Tamás, akivel nagyon jól kijön, tetszik is neki a férfi, de ezt magának is fél beismerni, az is igaz, hogy a férfinak felesége van. De akkor még ott van Krisz, aki elég furcsán viselkedik vele, az elején még bunkó és idióta diák volt, aki nem szívlelte a tanárt, ahogy az irodalmat sem, majd egy versekből idéző, állandóan a tanárnőt követő diák lett belőle.

Ismertetném még szívesen a szereplők történetét és egyéb részeket, de úgy gondolom elég cselekményleírást tartalmazott ez szöveg, nem szeretném még inkább leírni, hogy kivel mi történik majd, ezt jobb akkor átélni, mármint olvasás közben, nem ennek az olvasása közben. 

Az összeállítást én készítettem, a képeket nem!

Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Lille apja, aki folyamatos bölcsességeket és okosságokat mondott az egész regényben, illetve Anna, aki szintúgy nagyon bölcs, okos és önzetlen volt. Próbált mindig is erősnek mutatkozni, és állandóan segített másokon. 

Kedvenc részek:

A vége, amikor Márk bevallja Lillának, hogy szereti és, hogy mindig is ő volt Calisto. 

Avagy Lilla mindenben megtalálja a romantikát. MOST MAGAMRA GONDOLOK! XD

Kedvenc idézetek:

"Az ember nem akarja a mindenki által használt nevén nevezni azt, amit igazán szeret. Becézgetni szeretné, s annak hívni, amit a szíve diktál, mert csak így érzi azt, hogy igazán az övé."

***

"Minden kudarc, minden szakítás egy kis halál. De nem szabad sokáig haldokolnunk, mert ahhoz túl rövid az ittlétünk. Új életet kezdeni, újjáépíteni viszont csak sík terepen lehet, földig kell rombolni mindent. Háziasszonyok nyelvén ezt nagytakarításnak hívják. Kifelé mindent, ami akadályoz a rendrakásban."

***

"A szép emlékeknek mindig van bennünk egy rejtett fiókja."

***

"Az emberek többsége azt hiszi, hogy a hallgatás kínos… Pedig ha egy pillanatra befognák a szájukat, olyan párbeszédeket folytathatnának, amiről álmodni sem mertek."

***

"– Régen az volt a rádió szlogenje, hogy Annyi jó zene van!. Mire apám mindig rávágta: Akkor mért nem játsszátok?"

Borító: 5/4

Nem is rossz, nem is csúnya, de nem is kifejezetten jó. Olyan átlagos. :D De nekem tetszik. :)

Pontozás:

Összességében én nagyon szerettem a regényt, szerettem és utáltam egyszerre az utóbbi főleg a kegyetlen igazság miatt volt. Ez a könyv leírta a valóságot, a szomorú és igazi életet, amit élünk, ami bárkivel bármikor megtörténhet, ami csak úgy van, de mi nem vesszük észre. Nagyon bölcs és elgondolkodtató, ilyen korban ez tökéletes olvasmány. Olvastatta magát és dolgoztatta az agyamat, fel kellett fognom az eseményeket, az állandó okosságokat és a rideg valót. 

Kihagyhatatlan olvasmány!

Kövi bejegyzésig,

xoxo: Lillsz