Őszintén a blogolásról és a bloggerekről! - Beszélgessünk! #1 | Lillsz

Kezdem úgy érezni magam, mintha egy undorító clickbaites youtube csatornán lennék, de már több hónapja foglalkoztat ez az egész, muszáj kiírnom magamból az érzéseimet, úgyhogy bocsesz! :P

Sziasztok!

Az első igazi "kibeszélős" off-topic bejegyzésem elég vegyes fogadtatást kapott, de sosem szégyelltem leírni, megmondani mit gondolok, most sem lesz másképp. Így, hogy lassan egy év telt el, nem vagyok a legbüszkébb az akkori írásomra, hisz most így a mai fejemmel több dologba bele tudnék szólni, de elengedtem. Leírtam, igaz most máshogy, nem teljesen úgy gondolom a dolgokat, bár a lényegen ez nem változtatna.

Felesleges a rizsa, hisz most nem a PDF-ről lesz szó, hanem a blogolásról, a bloggerekről, rólunk, azokról akik a klaviatúra mögött bújnak. Ha felkeltette az érdeklődésedet az eddigi bevezető, mindenképpen maradj velem! ;)

Egy, vagy ha pontosabb akarok lenni két-három évvel ezelőtt, mikor létrehoztam az első saját blogomat, mindenképpen könyvekről szerettem volna írni, könyvekről, és kicsit rólam, a gondolataimról, érzéseimről. Ezért is volt nagy öröm, hogy mikor közös blogunk lett állandó rovatnak létrehoztuk Bogival az OFF-TOPIC -ot, hisz ez egy kötetlen, nem feltétlen könyvekkel kapcsolatos rovat, bár nem meglepően ezek teszik ki a java részét. Visszakanyarodva, mikor a kezdetekben könyvekről szerettem volna írni, úgy voltam vele, ahogy vagyok most is, hogy mindig őszintén és nyíltan leírom a véleményemet, nem ferdítve egy-egy könyvről, hisz ez nagyban befolyásolhatja az olvasót is a választásban. Lehet az a könyv recenziós, vásárolt példány, minek hazudni? Nem nézem jó szemmel, hogy valaki -ha kifejezetten a recenziót nézzük- fél leírni a véleményét, mert tart a kiadó visszajelzésétől, ezért inkább hazudik a "műről" hogy jó volt, mintsem leírná, hogy nem, ezzel pár vásárló helyzetét sokban megkönnyítve.

Láttam egy kiírást molyon, miszerint több olvasó nem ad a bloggerek véleményére. Na vajon miért? Néhányunknak, -és itt fontos kihangsúlyoznom, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára- el kéne gondolkodnia, magába néznie, és keresnie a hibát. Többünkre aggatják a "nem blogger" , "hazudik" , "csak a reciknek él" jelzőt és hasonlót, megjegyzem jogosan. Csodálkozunk, sőt fel vagyunk háborodva, hogy ilyen megjegyzéseket kapunk? Ha elkezdesz blogolni, ne hazudj! Ha elkezdesz blogolni ne hidd, hogy a recik csak úgy az öledbe pottyannak majd. Ha oda is pottyannak se ezért kezd el! Már-már megszámlálhatatlan a hazai könyves blogger, mindenki akar, mindenki elkezdi és mindenki várja a csodát. Ki vagyunk akadva, hogy nem támogatnak minket! Kérdezem én, mégis mit tettél, le az asztalra? Ezekért az elismerésekért meg kell küzdeni, dolgozni és nem mellesleg akarni! Magától semmi sem fog működni... Jöhet a kérdés, szintén jogosan. Ki vagyok Én? Nem tartom magam senkinél többnek, nem tartom magam a legjobbnak, sőt!  Rengeteg hibával rendelkezem, de soha senki nem mondhatja, hogy bármikor is hazudtam, amikor az értékeléseket írtam. Én mindig őszintén leírtam amit gondolok, sajnálom ha ezzel bárkit, vagy olvasót, vagy bloggert, kiadót, esetleg írót bántottam.

Amiről még szót szerettem volna ejteni azok a recenziós példányok. Bár SZERENCSÉRE nem sok olyan bloggert ismerek, akivel elszaladt volna a ló, és kihasználta volna egy-egy kiadó kedvességét, jóindulatúságát, de sajnos rendelkezünk ilyen emberekkel is. Nem mondom, rám is kacsintgat még pár reci, de nem halmozom őket tonnaszám, nem esek túlzásokba. Az esetek kilencven százalékában mindig a stílusomhoz méltó könyvet választok, hisz az nagy valószínűséggel tetszeni is fog. Nem szeretem bántani magam, nem rendelkezek túlzott mazochista hajlammal. Az a maradék tíz százalék az, amikor próbálok nyitni más könyvek felé, kilépni a komfortzónámból. De ez szerintem normális. Mindig kell egy kis változatosság!

Kicsit had összegezzem mi is a problémám, a problémánk. A ferdítés, hazudozás, az amikor egy blogger nem képes kiállni a saját véleménye mellett. A "nem tudok megálljt parancsolni" kategória, a halmozom ezerrel a könyveket, és ami itt a legszomorúbb, hogy az esetek többségében ez a nem  is olvasom őket csoport.

Így lassan egy év aktív blogolás után szomorúnak érzem, ami lassan itt folyik, én mégis próbálom élvezni és boldogan csinálni ezt az egészet. Szerintem felesleges félni, a kiadóktól, ha normális úgyis meg fogja érteni az álláspontodat, ha nem, akkor engedd el.

Mindig legyetek önmagatok! Nincs késő magadat adni!

Ti mit gondoltok erről az egészről?

Kövi bejegyzésig,

xoxo: Lillsz