Oldalszám: 360 oldal
Megjelenés: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Ár: 3299. -
Fülszöveg:
"Egy lányról, aki
sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe
jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.
Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?
Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!"
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.
Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?
Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!"
Értékelésem: (SPOILER MENTES!)
Megvártam a másnapot ezzel a könyvvel, mert egyrészt géphiányban szenvedtem, illetve annyira sokkban voltam, hogy szerintem semmi értelmes és összefüggő mondatot nem tudtam volna leírni, nem, hogy egy komplett értékelést! Amúgy is éjfélkor végeztem vele lol, ilyenkor azt sem tudom megállapítani, hogy milyen nemű vagyok, nem ám azt, hogy mennyire tetszett és mennyire nem. Az össz reakcióm este egy tátott száj és két könnyező szem volt. Ja, hogy most sem fogtam fel, hogy mi történt? Részletkérdés...
Én még nagyon ismerkedek a romantikus-erotikus műfajjal, bár nem ítélem el, sőt! Mivel annyira romantikus, álmodozó és szerelmes kis lelkem van, az ilyen könyveket én kifejezetten imádom, és szükségét érzem, hogy olvassam őket! :D Számomra minden könyvben kell lenni egy-két csöppnyi romantikának, mert ha nincs, akkor simán üresnek és elveszettnek érzem magam és a könyvet. De mi volt ez a könyv?! Te jó ég! Na akkor most megpróbálom összefoglalni és leírni a véleményem. *nagy levegő*
Ella Harper az édesanyjával élt és költözött városról városra, egészen addig, amíg őt -az édesanyját- el nem vesztette. Ezután is próbálja élni az életét, több éven át egyedül, de egyszer csak betoppan egy férfi az életébe azt állítva, hogy mostantól kezdve ő a gyámja. Kisebb-nagyobb sikerrel Ella eljut a Royal palotába, ahol is megismerkedik Calluma gyámja 5 fiával. Már az is elképesztő, hogy a Royal-oknál mindenki kék szemű és adonisz, bár ezzel még nem volt semmi problémám, lépjünk tovább! A fiúk az első pillanattól kezdve megvetik a lányt, félelmet keltenek benne, de Ella próbál erősnek és bátornak látszani előttük, nem hagyja, hogy ezzel az egésszel ők győzzenek. Megfogadja, hogy nem fog pár elkényeztetett srác miatt elszaladni a lakásból. De a srácok megfogadják, hogy ha nem hagyja el a házat és hagyja békén az apjukat akkor tönkre fogják tenni.
Ohóhóhó! Talán mindenki unszimpatikus volt az elején, Ella kivételével, bár nála is jócskán rezgett a léc. Már az elején a bemutatkozásnál fájt a szívem. Mégis milyen fogadtatás ez? Mármint az oké, hogy nem kell puszival üdvözölni egy idegent, aki épp most költözik be a lakásodba, de mégsem ribancozzuk le anélkül, hogy igazán megismernénk. A írónő(k) elérte, hogy utáljak mindenkit, majd időbe mindenkibe beleszeressek. Már a kezdetektől utáltam minden Royal-t, Reed-et, de talán Easton-t a legjobban! Aztán a végén rájöttem, hogy tök jó lenne egy Easton féle bátyó, de tényleg! :) Valami imádnivaló egy srác, igaz ő nálam elég rendesen kiverte a biztosítékot. Vagy mást. Hahaha, érted! *váll veregetés*Nyugodtan lőj le!
Reed a tipikus rosszfiú, na és ki szereti a rosszfiúkat? Persze, hogy én! Ki lenne, ha nem én? Ez annyira jellemző... Ezzel együtt még nem lenne baj, de én magam is beleszerettem ebbe az idióta arrogáns seggfejbe és miközben olvastam a köynyvet Ellával együtt tört lassan darabokra a szívem. Emiatt a hülye miatt! AHJ!
Ez a könyv teljesen megrontott, már nem érzem magam annak a kis ártatlan prűd kislánynak, Jézusom miket beszélek?! XD Soha nem is voltam az, na mind1. Végig égtem és fogtam a fejem olvasás közben, miközben percenként tettem le a könyvet, egy-egy meglehetősen meleg jelenet után. SZABÁLYOSAN ÉGTEM! Khmm. Még most is tök zavarban érzem magam. XD
Na, de amiért haragszok! A kedves író(k) elhitette velem, hogy mindenki seggfej és idióta, miközben lassan a felszín alá láttál, majd BUMM és padlón vagy. A végét még mindig nem tudom feldolgozni. Fel fogom tudni valaha?
Összesítés:
Kedvenc karakterek:
Ella, akiszinte végig nagyon kitartó és bátor volt, amit édesanyjáért tett, azért még mindig tisztelem, és és tisztelni is fogom. Nagyon, de nagyon kedves és önzetlen dolog volt tőle! :')
Easton, akit az elején nem gondoltam volna, hogy ide rakok, hisz... hát aki olvasta tudja! :D De annyira aranyos és kedves! KELL EGY EASTON BÁTYÓ! <3
Val, aki végig nagyon kedves és szerető barát volt, szerintem mindenki imádhatta a könyvben, nálam az első pillanattól fogva szimpatikus volt!
Reed, akit csak a végére szúrok be, és igen-igen nagy zárójelben. Lehetséges, ha nem olvastam volna bele a második részbe akkor nem érdemelné meg ezt a helyet, bár amúgy sem érdemelné meg! Utálom magam, de imádom ezt a srácot. xD Most igazodjál ki rajtam!
Kedvenc részek:
Ööööh. Olyan meleg lett hirtelen. XD Nem gondoljátok?
Kedvenc idézetek:
"Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom."
***
"– Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék."
***
„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”
***
„Még mindig hiszek abban, hogy vár rám valami jó is. Csak ki kell bírnom, hogy eljöjjön az én időm.”
Borító: 5/5*
Csodaszép! *-* De az összes az! Ahhhw! :3
Pontozás:
Ez a könyv egyszerre volt élvezetes, izgalmas és sokkoló, ahogy nagyon szörnyű is. Mi a fene?! Sokáig agyaltam, hogy mégis hány csillagra értékeljem, mert igaz, hogy egy napot sem vett igénybe az olvasása, de azért nem volt a "legszuperebb" olvasmányom. Nagyon nagyon-nagyon haragszok erre a könyvre, jó pár karakterre és minden másra! Az író(k)ra! Mi volt a vége? Komolyan? Na ne már... Egy csomó karakter unszimpatikus volt az elején, majd beléjük szerettem, majd csalódtam olyanokban, akikben igazán nem szerettem volna. Le vagyok döbbenve! Nem csodálom a vegyes kritikákat, ezt vagy utáljuk, vagy szeretjük, esetleg mind a kettő.
Imádtam és utáltam egyszerre!
Megvártam a másnapot ezzel a könyvvel, mert egyrészt géphiányban szenvedtem, illetve annyira sokkban voltam, hogy szerintem semmi értelmes és összefüggő mondatot nem tudtam volna leírni, nem, hogy egy komplett értékelést! Amúgy is éjfélkor végeztem vele lol, ilyenkor azt sem tudom megállapítani, hogy milyen nemű vagyok, nem ám azt, hogy mennyire tetszett és mennyire nem. Az össz reakcióm este egy tátott száj és két könnyező szem volt. Ja, hogy most sem fogtam fel, hogy mi történt? Részletkérdés...
Én még nagyon ismerkedek a romantikus-erotikus műfajjal, bár nem ítélem el, sőt! Mivel annyira romantikus, álmodozó és szerelmes kis lelkem van, az ilyen könyveket én kifejezetten imádom, és szükségét érzem, hogy olvassam őket! :D Számomra minden könyvben kell lenni egy-két csöppnyi romantikának, mert ha nincs, akkor simán üresnek és elveszettnek érzem magam és a könyvet. De mi volt ez a könyv?! Te jó ég! Na akkor most megpróbálom összefoglalni és leírni a véleményem. *nagy levegő*
Ella Harper az édesanyjával élt és költözött városról városra, egészen addig, amíg őt -az édesanyját- el nem vesztette. Ezután is próbálja élni az életét, több éven át egyedül, de egyszer csak betoppan egy férfi az életébe azt állítva, hogy mostantól kezdve ő a gyámja. Kisebb-nagyobb sikerrel Ella eljut a Royal palotába, ahol is megismerkedik Callum
Ohóhóhó! Talán mindenki unszimpatikus volt az elején, Ella kivételével, bár nála is jócskán rezgett a léc. Már az elején a bemutatkozásnál fájt a szívem. Mégis milyen fogadtatás ez? Mármint az oké, hogy nem kell puszival üdvözölni egy idegent, aki épp most költözik be a lakásodba, de mégsem ribancozzuk le anélkül, hogy igazán megismernénk. A írónő(k) elérte, hogy utáljak mindenkit, majd időbe mindenkibe beleszeressek. Már a kezdetektől utáltam minden Royal-t, Reed-et, de talán Easton-t a legjobban! Aztán a végén rájöttem, hogy tök jó lenne egy Easton féle bátyó, de tényleg! :) Valami imádnivaló egy srác, igaz ő nálam elég rendesen kiverte a biztosítékot. Vagy mást. Hahaha, érted! *váll veregetés*
Reed a tipikus rosszfiú, na és ki szereti a rosszfiúkat? Persze, hogy én! Ki lenne, ha nem én? Ez annyira jellemző... Ezzel együtt még nem lenne baj, de én magam is beleszerettem ebbe az idióta arrogáns seggfejbe és miközben olvastam a köynyvet Ellával együtt tört lassan darabokra a szívem. Emiatt a hülye miatt! AHJ!
Ez a könyv teljesen megrontott, már nem érzem magam annak a kis ártatlan prűd kislánynak, Jézusom miket beszélek?! XD Soha nem is voltam az, na mind1. Végig égtem és fogtam a fejem olvasás közben, miközben percenként tettem le a könyvet, egy-egy meglehetősen meleg jelenet után. SZABÁLYOSAN ÉGTEM! Khmm. Még most is tök zavarban érzem magam. XD
Na, de amiért haragszok! A kedves író(k) elhitette velem, hogy mindenki seggfej és idióta, miközben lassan a felszín alá láttál, majd BUMM és padlón vagy. A végét még mindig nem tudom feldolgozni. Fel fogom tudni valaha?
Összesítés:
Kedvenc karakterek:
Ella, aki
Easton, akit az elején nem gondoltam volna, hogy ide rakok, hisz... hát aki olvasta tudja! :D De annyira aranyos és kedves! KELL EGY EASTON BÁTYÓ! <3
Val, aki végig nagyon kedves és szerető barát volt, szerintem mindenki imádhatta a könyvben, nálam az első pillanattól fogva szimpatikus volt!
Reed, akit csak a végére szúrok be, és igen-igen nagy zárójelben. Lehetséges, ha nem olvastam volna bele a második részbe akkor nem érdemelné meg ezt a helyet, bár amúgy sem érdemelné meg! Utálom magam, de imádom ezt a srácot. xD Most igazodjál ki rajtam!
Kedvenc részek:
Ööööh. Olyan meleg lett hirtelen. XD Nem gondoljátok?
Kedvenc idézetek:
"Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom."
***
"– Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék."
***
„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”
***
„Még mindig hiszek abban, hogy vár rám valami jó is. Csak ki kell bírnom, hogy eljöjjön az én időm.”
Borító: 5/5*
Csodaszép! *-* De az összes az! Ahhhw! :3
Pontozás:
Ez a könyv egyszerre volt élvezetes, izgalmas és sokkoló, ahogy nagyon szörnyű is. Mi a fene?! Sokáig agyaltam, hogy mégis hány csillagra értékeljem, mert igaz, hogy egy napot sem vett igénybe az olvasása, de azért nem volt a "legszuperebb" olvasmányom. Nagyon nagyon-nagyon haragszok erre a könyvre, jó pár karakterre és minden másra! Az író(k)ra! Mi volt a vége? Komolyan? Na ne már... Egy csomó karakter unszimpatikus volt az elején, majd beléjük szerettem, majd csalódtam olyanokban, akikben igazán nem szerettem volna. Le vagyok döbbenve! Nem csodálom a vegyes kritikákat, ezt vagy utáljuk, vagy szeretjük, esetleg mind a kettő.
Imádtam és utáltam egyszerre!
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése