Baráth Viktória: Egy év Rómában - Értékelés | Lillsz

Oldalszám: 496 oldal

Megjelenés: 2018

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Ár: 3699.-

Fülszöveg:

"Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről."

Értékelésem: (SPOILER MENTES!)

Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, és az Írónőnek az előolvasási lehetőséget!<3 

Azt a kutya mindenit! Nem tudom mennyire okos húzás tőlem 23 órakor értékelést írni, de az álmosság az valahol elveszett az olvasás közben, így ha akarnám se tudnám lehunyni a szemem! Vicces, hogy miután kiolvastam a könyvet  (10 perce amikor ezt a bejegyzést írom) annyi mindent le tudtam volna írni, de most hirtelen azt se tudom mit kéne. Annyi minden kavarog a fejemben, annyi érzés és annyi... ááá!

Leila élete teljesen kicsúszik a lába alól. A főnöke és a legjobb barátnője is úgy látja, hogy a legjobb, ha kicsit elhagyja a megszokott közeget és elutazik, ahol nem csak kipihenheti magát, kiszellőztetheti a fejét, hanem dolgozhat a könyvén is, amit már régóta tervezett megírni, de egyszerűen a körülötte lévő dolgok miatt képtelen volt. Rómába költözik egy időre (egy évre) ahol megismerkedik Fabio-val a ház tulajával, és Jonathan Raymond atyával, akit arra kértek fel, hogy vezesse körbe, és támogassa Leila-t ezalatt az idő alatt. A kezdetekben legalábbis! A történet itt kezdődik igazán!

Nem is merek mást leírni, nehogy valami olyasmibe kezdjek, ami durván spoiler-es, nem szeretném senkinek sem elvenni az olvasás élményét. 

A könyv az első perctől kezdve beszippantott, talán még az utolsó oldal után is éreztem azt a "nem bírok kiszabadulni a könyvből" érzést. Teljesen függő lettem, majd a református vallásomból váltam katolikussá. :D Nagyon mélyen én is az lehettem! Szabályosan faltam az oldalakat, egy kiéhezett könyvmoly voltam olvasás közben! Ez normális? :DD Mindenhol és mindenkor tudtam olvasni! Suliban, szünetben, órán, buszra várva, buszon, tanulás előtt, tanulás után, lefekvés előtt, majd másnap reggel suli előtt. Alig lehetett letenni! Csak még egy fejezetet! De a végén már nem volt több. Vége lett. Vége lett a könyvnek, nem volt több fejezet és most itt vagyok, mint akit arcon csaptak. Ébredj fel te hülye! Mondaná a belső hangom hozzátéve, hogy ez csak egy könyv! Nem a valóság! Ez nagyon nem csak egy könyv! Rengeteg helyen magamra tudtam ismerni, bizonyos szituációk, érzések és gondolatok már az én fejemben is megszülettek, velem is voltak. Olyan jó érzés volt azt átélni, hogy nem vagyok egyedül! Nem vagyok egyedül, mert ez a könyv itt van nekem! Tinédzser vagyok, eléggé elcseszett, nekem is vetődtek fel már a fejemben hülyeségek, de próbáltam normálisan, a megengedetten viselkedni. Nem kárt tenni másban, vagy saját magamban. Oldalakon át, szavakon és sorokon keresztül ecsetelhetném, hogy mennyire nagy hatással volt rám ez a könyv, de remélem akinek ezt tudnia kell, (drága egyetlen és utánozhatatlan írónőnknek) az tudja!

Baráth Viktória számomra az az írónő, aki mindig tud meglepetéseket okozni. Nem ismerek még egy ilyen írót, mint ő, mert nincs! Az egyedi és a sajátos stílusával, humorával mindenkit le tud nyűgözni, engem biztosan! Ez a könyv is azt bizonyította, hogy milyen csodás, milyen utánozhatatlan! Az egész olyan Vikis!

Összesítés:

Kedvenc részek:

Az egész könyvet úgy imádtam ahogy volt! Nehéz kiválasztani egy (két) kedvenc részt, és nem is szeretnék. Ennyit tennék csak hozzá: Mélyen katolikus lettem!<3

Kedvenc idézetek:

 "Nem szabad engednünk, hogy a múltunk szabja meg, kik vagyunk."

***

 "– Azt hiszem, mélyen katolikus lettem.
– Vagy csak azt szeretnéd, hogy mélyen benned legyen egy katolikus – bökte oldalba Sophie."

***

 "(…) a legfontosabb az, hogy mindenki megtalálja a maga happy endjét."

Borító: 5/5*

Ez a borító (is) valami elképesztően gyönyörű lett! Teljesen jellemzi a könyvet! <3

Pontozás:

Nem először kapok sokkot Baráth Viktória regényétől. Nem lehet hinni neki, mert addig csűri-csavarja a dolgokat, hogy te az életben sose találod ki, hogy mit hoz belőle össze. A könyvben szerepet kap a vallás, ami kicsit idegen lehet pár embernek, vagy pont nagyon tabu téma, esetleg gyengén érintheti, nem akarhat "megbántódni" az olvasó, így félhet elkezdni. Én vallásos vagyok, és ennél szebb könyvet mint ez életemben még nem olvastam, ami ennyire tisztelve (és nem bántva) érintené a vallást. Ha vallásos vagy, ha nem, ezt a könyvet ne hagyd ki! Mert nagy hiba lenne! Ez egy igazi csoda! Ez a könyv egy igazi csoda!

Újabb kedvenc született!

Kövi bejegyzésig,

xoxo: Lillsz