Sziasztok! :)
Gondolom már senkit nem lep meg egy újabb poszt, minek központjában ismét a *dobpergés* Halloween áll! *-*
Ma egy különlegesebb bejegyzéssel készültem, ugyanis megosztanám veletek a napokban írt "történetecskémet". Az egész story háttere az, hogy @FairyDust megosztott egy képet a molytársas tagjainak, hogy erről kell írniuk egy rövidebb fogalmazás szerűséget, amennyiben ők ezt szeretnék, majd kiválasztani az írások közül egyet és azt elküldeni neki. Minden csapatot egy iromány képvisel.
A kép természetesen engem is megihletett, így hát ha már más nem, nem az enyém lett elküldve de ti legalább elolvashatjátok! :D Remélem nem lett olyan katasztrofális, mint ahogy én azt gondolom.
Jó olvasást! ;)
 |
| A KÉP |
Péntek 13.
Ölni!
Ez a szó ismétlődik
újra
és újra a fejemben. Ölni! De nem! Én képtelen lennék bárkit is
bántani.
Nem
vagyok szörnyeteg! Vagy mégis? Remegek. Megint megtörténik! De
már nem álmodom.
Ez a valóság!
Megtörténik az, amitől
mindig is tartottam! Az álmom valósággá változott!
Nem tudok parancsolni magamnak, de próbálkozom. Önmagammal
harcolok, de tudom, hogy hiába. Ha valakit, akkor engem képtelenség
megállítani. Nekem sem sikerül.
Kiskorom
óta személyiségzavarral küzdök. Ami 10 éves koromra annyira
eluralkodott rajtam, hogy megöltem az orvosom,
de erről nem csak a betegségem tehet, hanem Ő is! Ő, aki túl
akaratos és pedofil
volt velem. Ez az ember tönkretette a gyerekkorom! Bezártak!
Bezártak, nem hittek nekem, hiába próbáltam elmagyarázni nekik,
hogy tapogatott és fogdosott. Hogy hittek volna egy beteg gyereknek?
Lehet elvesztettem az irányítást, nem kellett volna bántanom. De
mégis! Megérdemelte! Mind megérdemelnék!
Minden egyes nap azt álmodtam, hogy ha kiszabadulok újra ölni
fogok. Bent nyugodt voltam, mégis legbelül
valami azt súgta,
hogy ha egyszer innen kijutok, megbosszulom
azt a 8 évet, amit itt kellett eltöltenem. Tudtam, hogy ölni
fogok. De féltem
mire vagyok képes. Most 18 éves
vagyok. Kiengedtek. Fogalmuk sincs ezzel mekkora hibát követtek el.
Az
ápolók és orvosok egy kisebb csapata minden évben elmegy
sátorozni.
Minden évben ugyanoda mennek. A közeli erdő parkos részéhez. De
aznap én is csatlakozom hozzájuk, és abból nem lesz köszönet.
Lassan
haladok. Minek siessek? Nem mennek ők sehova. Mikor odaérek
meglátom, hogy a tábortűz körül beszélgetnek, van aki hangosan
nevetgél. Úgy is én fogok nevetni a végén! Az egyik kezemben
benzin, a másikban gyertya. Hatalmas kört teszek meg, közben
körbelocsolom őket. Majd közelebb megyek hozzájuk. Észrevesznek.
Kedvesen mosolyognak. Mikor megérzik a benzint és meglátják az
égő gyertyámat megrémülnek. Én mosolygok. Lassan a büdös
fűhöz érintem a mécsesemet, ami azonnal meggyullad. Kitör a
pánik. Én is a tűz körében állok. Várom, hogy mind meghaljunk.
Lassan minden elcsendesül, és már nem hallani a sikítozásokat.
Csönd van. Így tudom, hogy mindennek vége.
WE'RE HAUNTTING YOU TOGETHER - KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT A HALLOWEENRE
további résztvevői:
Írjátok le bátran a véleményeteket, jöhet hideg-meleg! :D Tudom nem vagyok egy író, és nem is készülök annak, de kíváncsi vagyok! :)
Köszi, hogy ma is velem tartottál!
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése