Oldalszám: 200 oldalMegjelenés: 2019
Kiadó: Jaffa Kiadó
Ár: 3490.-
Fülszöveg:
"Dr. Horolovszky Tamás harmincegy éves jogtanácsos rég belefásult, beleszürkült látszólag gondtalan, kényelmes életébe. Ám egy napon kezébe kerül kamaszkori naplója, és a találkozás Horival, hajdani önmagával rádöbbenti, hogy változtatnia kell az életén. Hiszen annak a tizenhét éves fiúnak voltak vágyai, álmai, világmegváltó tervei. Talán még nincs késő, és dr. Horolovszky Tamás is valóra válthatja őket.
Balatoni József előző két regénye, az Osztályharc és a Kamaszharc immár felnőtt hőse tehát mindent hátrahagyva repülőre ül, és nekivág élete legnagyobb kalandjának. Van egy elválaszthatatlan útitársa is, a naplója. Azt olvasgatja, ha megerősítésre, iránymutatásra van szüksége. Merre induljon, mit tegyen? Végül egy haiti árvaházban kezd dolgozni önkéntesként, és ez az olykor szélmalomharcnak tűnő, máskor lelkesítő munka nemcsak a világról és az élet értelméről való elképzeléseit, de őt magát is megváltoztatja. Hiszen ebbe a távoli országba a Föld minden tájáról érkeznek önkéntesek, és velük együtt Tamás jót és rosszat, örömöt és bánatot is megélhet. A szerelem is rátalál, de egy balul sikerült kirándulás miatt élete egyik legboldogabb pillanatában megérinti a halál szele. Ez a megrázó élmény segít neki továbbmenni azon a belső úton, amelyen komfortzónájából kilépve elindult. Most már elég erőt talál magában ahhoz, hogy megküzdjön önmagával, régi énjével és a rá váró nehézségekkel.
Balatoni József fordulatos és elgondolkodtató új regénye két út története. Az egyik a nagyvilágba, egy távoli, izgalmas országba vezet minket, a másik egy önmagát kereső fiatalember gondolatainak és érzelmeinek belső, nem kevésbé izgalmas világába. Ez a kettős utazás talán nekünk is segít majd eligazodni saját életünkben."
Balatoni József könyve hatalmas meglepetésként ért. A témáját, fülszövegét és borítóját nézve az ember egy megrázó, szívszorító, de közben egy gyönyörű regényre gondol. Én is erre gondoltam. Múlt időben.
Főszereplőnk, Hori egy 32 éves magyar jogász, aki félredobva eddigi életét, ami igencsak szépen alakult neki, repülőre pattan és egészen Haiti-ig meg sem áll, ahol egy árvaháznál kezd el segédkezni. A gyerekek egyből szimpatizálni kezdenek vele és a férfi is velük. Munkatársai is nyomban befogadják és megkedvelik az új önkéntest. Az ott töltött három hét alatt rengeteg mindenből kivette a részét, belekóstolhatott a pozitív és negatív dolgokba egyaránt. Utóbbiba szó szerint, hiszen szabadnapján a városban egy csúnya fertőzést is felszedett a piaci étel elfogyasztása következtében, ami rendesen kiütötte őt. A halál kapujából tért vissza az életbe és szerelméhez, a helyi nimfájához, az indiántörzsfőnök lányához, a poént szünetelve, az ott lévő másik önkénteshez, kivel időközben kialakult egyfajta szerelmi kapcsolat közöttük. Átértékelve saját mindennapjait, más szemmel, pozitívabban tekint a világra és annak értékeire.
Egyszerűen nem. Nem, nem és nem. Nem tudtam szeretni ezt a könyvet, bármennyire is próbáltam. Higgyétek el, nagyon igyekeztem! Alapjáraton én szeretek kilépni a komfortzónámból és kísérletezni az olvasmányokkal, a különböző zsánerekkel, de ez a kötet valami kínszenvedés volt, pedig szinte bármit, akármit ki lehetett volna hozni belőle.
Hori múltjáról nem sokat tudtunk meg, sőt! Én szinte már a semmit feliratú dobozka fedelét feszegetném. Teljesen megértem azokat az embereket, akik rosszul érzik magukat, amiért jólétben élnek, a világban máshol pedig nyomor van, hatalmas szegénység és ez ösztönzi őket, hogy segítsenek másokon, azonban...! Horiról az elején nemcsak ez, hanem munka iránti gyűlölete és országa utálata viszi rá, hogy messzire repüljön. Halkan megjegyezném, pár évet itthon is segédkezett, de... Ha nagyon belekötősdit akarnék játszani, leírhatnám, hogy itthon is éppen elég a tennivaló, de természetesen azt is megértem és tudom, hogy haiti lakosait napról-napra több katasztrófa éri és ott aztán tényleg sosem elég a segítség, állandóan szükség van önkéntesekre. Ugyanakkor ha az országunkat, országomat szidod, hogy problémád van vele, miért nem segítesz? Semmi sem tökéletes és tény, hogy vannak olyan dolgok, amiken mi magunk egyedül nem tudnánk változtatni, de az akkor sem megoldás, hogy szinte esélyt sem adva annak, hogy megváltoztathassuk környezetünket, inkább elmenekülünk. Mert az én szemembe, igenis ezt tette Dr. Horolovszky Tamás.
Nyögvenyelősen ment az olvasás, hisz iszonyatosan vontatott és unalmas volt az egész. A karakterek üresek és felszínesek voltak, ami még inkább kiakasztott. Adott volt egy szerelmi szál és ehh. Miért? Ennek miért erről kell szólnia? Olyan volt, mintha már nem tudott volna mit írni a kedves író. Így is illusztrációkkal (!!!), amik ー amúgy megjegyzemー nagyon szépek voltak, volt összesen 200 oldalas a mű, de így is egy oldalra akkora betűmérettel volt írva a szöveg, hogy a Holdról is le tudtam volna olvasni a rossz szememmel. Ez így édeskevés, kérem..
Szeretném kiemelni az ötletet mint pozitív részét az egésznek, mert az elképzelés csillagos ötös, de a kivitelezés, megvalósítás alig érdemel valamit. Iszonyatosan szomorú vagyok, mert nem erre számítottam. Ha érdekel egy baromi egyszerű és kiszámítható történet, akkor jó helyen jársz. ITT megrendelheted!
Senki lényeges nem volt a történetben, akit kiemelhetnék. Ez igen sajnálatos.
Azok a részek, ahol a gyerekek kaptak figyelmet, nagyobb hangsúlyt a regényben. Amikor például kirándulásra vitték őket, vagy foglalkoztak, beszélgettek velük. AMIKOR volt egy-két (!!!) normális párbeszéd a felek között, azt nagyon élveztem. Bár több lett volna ezekből...
Egy csodálatos köntösbe tekert borzalom. Így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni.
Minden alkalommal, amikor leszólok, lehúzok egy könyvet, egyszerre érzem magam szörnyű embernek és egyszerre vagyok nagyon megkönnyebbült is. Jogom van a véleményem kinyilvánításához, azonban ahhoz nincs, hogy bíráskodjak, "megmondjam a tutit", hisz még közel sem írtam egy regényt, amit kiadtak volna. (Bár mondanom sem kell, hogy manapság ahol pénz folyik még a csapból is milyen egyszerű ezt a lépést megtenni...) AZONBAN! Azt tartom fairnek, hogy őszintén, megvallva érzéseimet egy adott mű iránt, leírjam mindazt, amit gondolok. Erről szól a blogom, ez vagyok én! Olvastam már jó, jobb, rossz és rosszabb műveket, ez mindenkivel megesik. Most is ez történt, pontosabban a legutóbbi.
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Egyszerűen nem. Nem, nem és nem. Nem tudtam szeretni ezt a könyvet, bármennyire is próbáltam. Higgyétek el, nagyon igyekeztem! Alapjáraton én szeretek kilépni a komfortzónámból és kísérletezni az olvasmányokkal, a különböző zsánerekkel, de ez a kötet valami kínszenvedés volt, pedig szinte bármit, akármit ki lehetett volna hozni belőle.
Hori múltjáról nem sokat tudtunk meg, sőt! Én szinte már a semmit feliratú dobozka fedelét feszegetném. Teljesen megértem azokat az embereket, akik rosszul érzik magukat, amiért jólétben élnek, a világban máshol pedig nyomor van, hatalmas szegénység és ez ösztönzi őket, hogy segítsenek másokon, azonban...! Horiról az elején nemcsak ez, hanem munka iránti gyűlölete és országa utálata viszi rá, hogy messzire repüljön. Halkan megjegyezném, pár évet itthon is segédkezett, de... Ha nagyon belekötősdit akarnék játszani, leírhatnám, hogy itthon is éppen elég a tennivaló, de természetesen azt is megértem és tudom, hogy haiti lakosait napról-napra több katasztrófa éri és ott aztán tényleg sosem elég a segítség, állandóan szükség van önkéntesekre. Ugyanakkor ha az országunkat, országomat szidod, hogy problémád van vele, miért nem segítesz? Semmi sem tökéletes és tény, hogy vannak olyan dolgok, amiken mi magunk egyedül nem tudnánk változtatni, de az akkor sem megoldás, hogy szinte esélyt sem adva annak, hogy megváltoztathassuk környezetünket, inkább elmenekülünk. Mert az én szemembe, igenis ezt tette Dr. Horolovszky Tamás.
Nyögvenyelősen ment az olvasás, hisz iszonyatosan vontatott és unalmas volt az egész. A karakterek üresek és felszínesek voltak, ami még inkább kiakasztott. Adott volt egy szerelmi szál és ehh. Miért? Ennek miért erről kell szólnia? Olyan volt, mintha már nem tudott volna mit írni a kedves író. Így is illusztrációkkal (!!!), amik ー amúgy megjegyzemー nagyon szépek voltak, volt összesen 200 oldalas a mű, de így is egy oldalra akkora betűmérettel volt írva a szöveg, hogy a Holdról is le tudtam volna olvasni a rossz szememmel. Ez így édeskevés, kérem..
Szeretném kiemelni az ötletet mint pozitív részét az egésznek, mert az elképzelés csillagos ötös, de a kivitelezés, megvalósítás alig érdemel valamit. Iszonyatosan szomorú vagyok, mert nem erre számítottam. Ha érdekel egy baromi egyszerű és kiszámítható történet, akkor jó helyen jársz. ITT megrendelheted!
Összesítés:
Kedvenc karakterek:
Kedvenc részek:
Kedvenc idézetek:
"Érdekes, mert régen nagyon féltem a haláltól. Szinte betegesen rettegtem attól, mi lesz, ha egyszer meghalok. Folyamatosan aggódtam azon, mi lesz. Most már nem aggódom sőt igazából nem is a haláltól félek. Mert azt már tudom milyen. Hanem attól félek, hogy úgy következik be, hogy még nem tettem meg mindent, amit megtehettem volna."
***
"-Sosem szabad felnőni, sokkal jobb gyereknek lenni."
***
"Hisz minden nap egy új lehetőség arra, hogy az ember tegyen valamit."
Borító: 5/5
Pontozás:
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése