Megjelenés: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Ár: 3299.-
Fülszöveg:
"Barátok vagyunk.
Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom. Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.
Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.
(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)
Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.
Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott.
Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia… Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz."
A Barátod: Carter egy könnyed, egy napos kikapcsolódást nyújtott. Története habár kissé klisés, szórakoztatott és ami a legfontosabb, lekötött. Romantikus volt, nagyon rövid, de ezek mellett érzelmes is (bár az én szívemet minden megmelengeti), így egy kis hiányérzettel, de elégedetten fejeztem be az olvasást.
Arizona és Carter általános iskolás koruk óta elválaszthatatlanok. A kezdetekkor még nemigen szimpatizáltak egymással, de hamar megtalálták a közös hangot, így legjobb barátokká váltak. Mindig számíthattak egymásra, ott voltak egymásnak a legnehezebb pillanatokban is. Számukra a másik mindig, minden élethelyzetben prioritást élvezett. Barátaik és családtagjaik is hamar elfogadták a tényt, miszerint, ők bizony legjobb barátok, és nem több. De mi történik, ha annyi év után, pont most kezdenek máshogy nézni egymásra? Lehetséges lehet? Megmaradhat egy hosszú éveken át tartó barátság, ha a dolgok rossz irányba kezdenek fordulni?
Kissé bicskanyitogató téma, mégis ha jó az alapja, nekem személyes kedvenceim a barátságból lett szerelem történetek. Kifejezetten tetszett is az alapsztori, azonban összességében úgy éreztem, hogy az írónő túl sok mindent szeretett volna mondani, de már nem volt elég oldala. Egy csomó minden volt említésszerűen megjegyezve, de nem voltak kihangsúlyozva az amúgy lényegesebb dolgok, gondolok itt például a családi háttérre, a tanulmányokra, vagy csak egyszerűen a múltra. Az utóbbiból több levélrészletet kaptunk, ami igazán kreatív megoldás volt, de ezek sem voltak részletezve. A karakterek ráismerése, miszerint vonzódnak egymáshoz, kissé elcsépelt volt és váratlan. Persze lehetne vitatkozni, hogy voltak előreutaló jelek, de nem tudta jól átadni a mű a folyamatot.
A sok negatív megjegyzéssel szemben, nem mehetek el amellett, hogy vicces volt, humoros és nagyon aranyos a Barátod: Carter. A levelek rengeteg pluszt adtak hozzá. Nagyon ötletes volt, hogy Taylor Swift dalainak címei kapták a fejezetek címeit, habár én sose voltam egy igai nagy fanja, tetszett ez a kivitelezés.
Erősnek érzem a témát, hisz személy szerint én nem tudnék és akarnék eldobni egy barátságot az érzelmek miatt. Nem is tudtam még úgy tekinteni az igazi fiú barátaimra, ahogy azt például a könyv prezentálta. Én tökéletesen hiszek, vagy szeretnék hinni benne, hogy van fiú-lány barátság és a felek minden hátsó szándék nélkül jóban tudnak lenni egymással.
Tökéletes limonádé olvasmány az év minden szakaszában, azonban nem szabad sokat várni tőle. Ajánlom a romantika kedvelőinek és azoknak, akik egy viccesebb műre vágynának.
Összességében:
Kedvenc karakterek:
Kedveltem a karaktereket, de lehetett volna még formálni őket, többet leírni róluk, majd kifejteni azokat, mert így lég nyersek voltak a számomra.
Kedvenc részek:
A retró cukrászdai jelenetek, illetve az össze múltban történő eseménysorozat.
Kedvenc idézetek:
"Évekig viccelődtünk, miért nem tart ki egy kapcsolatom sem hat hónapnál tovább. Végig előttem volt a válasz: miattad."
***
"– Mondd, te gondolkozol is, mielőtt beszélnél, vagy minden csak úgy kiesik a szádon?– Egy kicsit mindkettő, azt hiszem – mondta mosolyogva."
Borító: 5/3
Kissé sok nekem a férfi karakter a borítón, de amúgy kivehető a főszereplő, akit ábrázolni próbál, bár nem egészen ilyen tetoválásokkal.
Pontozás:
Alapból egy könnyű és gyors olvasmány volt, így a nyáron, de semmi pluszt nem adott hozzám. Szórakoztatott, lekötött, de többet, sokkal többet is ki lehetett volna hozni a műből.
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése