kedd, szeptember 5

Baráth Viktória: Első tánc - Értékelés | Lillsz



Oldalszám: 422 oldal

Megjelenés: 2016

Kiadó: Álomgyár kiadó

Ár: 3499.-

Fülszöveg:

"Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?"
Sziasztok! :)

Baráth Viktória csodálatos könyvét értékelem ebben a bejegyzésben, tartsatok velem!  
Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a szuper könyvet! <3

*Nagy levegő* 
Hűha! Nem is tudom hirtelen mit írjak. Most végeztem a könyvvel és TE JÓ ÉG! 
De ne aggódjatok, megpróbálom összeszedni magam. 
Viki valami fantasztikus könyvet írt! Leírom őszintén, hogy nem erre számítottam. Gondoltam, hogy jó lesz, de ennyire?

Értékelésem: (spoileres!)



Főszereplőnk Zoey Nichols 21. születésnapját Párizsban tölti. Induláskor már a repülőn megismerkedik a jóképű, skót származású Owen MacClay-el, akivel szinte az egész utat végigbeszélik. A gyors elválás után, találkoznak a szállodában, ahol Zoey kellemetlen helyzetbe kerül, mert nem találja a pénztárcáját, nem tudja kifizetni a szállását, Owen segíti ki. 

Az egész párizsi nyaralást együtt töltik, igen közel kerülnek egymáshoz, de ezt ők egy "kalandnak" tekintik. Nem gondolják, hogy valaha is találkozni fognak még egymással. Nagyon tévednek!

New York-ban ismét összefutnak Zoey iskolájában, ahol Owen lett az egyik új tanár. Fény derül az igazságokra amit Franciaországban olyan jól eltitkoltak a másik elöl. Se veled, se nélküled kapcsolatot folytatnak egymással. Mindig bujkálniuk kell, nem szeretnének lebukni, ez mégis csak egy tanár-diák viszony szerűség, ami nem megengedett. Állandóan veszekednek, de szeretik, vonzódnak a másikhoz, szinte majdnem mindig az ágyban kötnek ki. Ha nem az íróasztalon, az irodában, konyhában esetleg a zuhanyfülkében. De ha nem probléma akkor ezt nem részletezném. :D Ez megy mindaddig, illetve egy kicsit tovább is amíg meg nem jelenik Owen felesége, Lisa. 


Újabb veszekedésre kerül sor, majd nagy nehezen elválnak egymástól. Owen marad Lisával, Zoey pedig összejön a mindig segítőkész, kedves és megértő igazgatójával. Tudom, tudom gyerekek, ez igen ribisen hangzik,de higgyétek el, hogy nem az! :D

Számomra meglepő, mert én szerettem Seant, és eltérően más könyvektől más hasonló szituációs könyvektől én szurkoltam is neki. :D Komolyan, soha nem történt még meg, hogy ennyire lemondtam volna a főszereplő "első igazi" pasijáról, a másik miatt. De megtörtént! Teljesen meg tudtam érteni, és el tudtam fogadni a helyzetet. Olyan jó volt Zoey- ként átélni ezt az egészet!
De a végén mégis visszatértem Owenhez, egyszerűen hiányzott. :D Lisa rohadt unalmas, ahogy Sean is. Jóó, persze cuki meg minden.. de ... nem illik Zoey-hoz! Az eljegyzés igen meglepett, bár amikor felálltak a színpadra már kezdtem sejteni, hogy mi lesz! Sean megkérte Zoey kezét. Woow! Amy és Jackson is nagyon a szívemhez nőtt. Mindegyik igaz és szerető barát. Nem is kívánhatna Zoey náluk jobbat.

Visszakanyarodva, nekem igen fájt a szívem Owen-ért. Látszott rajta, hogy nagyon szenved, és bár amit tett az megbocsáthatatlan, de mégis. AHHJ! Az a sok közös jelenet amikor veszekednek, búcsúzkodnak, azt hittem elsírom magam! 

De elfogadtam, hogy Sean és Zoey. Nászút és Los Angeles, majd sok-sok gyerek! :D Teljesen beleéltem magam és már vártam, hogy ezek bekövetkezzenek, egy szép zárás meg mivel láttam, hogy lesz folytatás egy igen aranyos következő rész. 

Így belegondolva túl szép lett volna. Mit ad Baráth Viki? Egy csomó konfliktust, durva szakítást, megdöbbentő véget. Tátott szájjal olvastam az utolsó oldalakat és nem akartam hinni a szememnek!  Mi lesz ezután? Van egy sejtésem, de lehet az sem lesz igaz! Egy biztos! Imádni fogom!


Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Zoey abszolút kedvencem lett! Talpra esett és okos lány. Ha valamit nagyon akar azt eléri. Owen is a kedvenceim közé tartozik, bár rá haragudtam egy kicsit a könyv közepe fele. 
Sean, de rá igazából csak most haragszom! A könyv végénél vágta el magát a szememben. Igen, persze meg tudom érteni, de miért kellett hazudni? Miért kellett szakítani? Mi van a távkapcsolattal? Jó igaz, az nem teljesen olyan, de ha igazán szerették volna egymást meg tudták volna oldani. Mégis ide sorolom, mert nagyon rendes karakternek ismerhettük meg.

Kedvenc részek:

Azt hiszem Párizs. xD Jó igen, tessék! Csak nyugodtan kövezzetek meg érte! 

Kedvenc idézetek:

"– Rájöttem, hogy felesleges ennyit gondolkodni. Azt kell tennem, amit akarok, nem azt, ami a leglogikusabb."

***

"Mindenki szerelmes valakibe, de nagyon ritka, hogy két ember egymásba szeressen bele."

***

"Már tudom, hogy nekünk találkoznunk kellett, szükségem volt rád."

***

"Ne azon agyalj, hogy mi lesz majd egy vagy öt év múlva. Csak legyél boldog! Most!"

***

"– Zoey Elizabeth Nichols… 
Elém lép, egy kis dobozt vesz ki a belső zsebéből, és él térdre ereszkedik. Nem látok a könnyeimtől. Ez most tényleg megtörténik? 
– Leszel a feleségem?"

***

"(…) én vagyok az egyetlen, akin a boldogságom múlik."

Borító: 5/5*

Egyszerűen imádom! Színes, hangulatos és amikor ránézek mosolyogni van kedvem. Teljesen jól el lett találva, illik a könyvhöz! :)

Pontozás:

Fogalmam sincs mit érzek. Én... én nem tudom! Nem tudom mit írjak. Szóhoz sem jutok! Mi volt ez a könyv? Teljesen összezavart, érzelmileg összezúzott. Owen, Sean és Zoey. Zoey... Mégis mi volt ez? Viktória, mondd mégis, hogy csináltad? Nem találok szavakat! Azt hiszem én imádtam! Dehogy hiszem! TUDOM! Sokkot kaptam. Meg vagyok lepve és... te jó ég!
Nagyon, még annál is jobban várom a folytatást! Csodálatos könyv, egy csodálatos írónőtől! Köszönöm! :)

Ha még nem tetted volna meg, sipirc és olvasd el! Nem fogod megbánni!


Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése