Sziasztok!
Nem igazán olvashattatok eddig interjúkat a blogomon, ezért ezen mindenképpen szerettem volna változtatni! Nagyon sok a tehetséges magyar szerző, ezzel szeretném őket támogatni, illetve talán ezekkel az interjúkkal kicsit ti is jobban megismerkedtek velük, ha még nem hallottatok volna róluk, vagy olvastátok volna könyveiket. Baráth Viktória után – akivel legutóbb 2018-ban volt lehetőségem beszélgetni az Igazság trilógia első részéről – Istók Annát választottam, akit leginkább könyveiről faggattam. Ha érdekel, mindenképpen tarts velem!
2017-ben jelent meg az első önálló regényed, Éhes felhő a napot címmel. Mikor kezdett körvonalazódni a történet a fejedben és miután kiírtad, miért döntöttél a kiadása mellett?
A regényt az Aranymosás irodalmi pályázatra küldtem be abban az évben, de az alapötlet már korábban megvolt, csak fel kellett kicsit turbóznom. Ez itt konkrétan azt jelentette, hogy volt egy kvázi olvasónaplóm az évek során elolvasott kedvenc regényeimből, melyre felfűztem egy történetet, a végén pedig nyakon öntöttem egy kis gasztronómiával. Ennek nyomán, és persze egy elég tanulságos szerkesztői munka eredményeként született meg végül az Éhes felhő a napot, mely egyszerre regény, napló, idézetgyűjtemény, szakácskönyv. A megjelenés számomra óriási lépés volt, nem csak egy régi álmom valósult meg, de rengeteget is tanultam közben.
Mióta foglalkoztat az irodalom? Mindig is az írással szerettél volna foglalkozni, vagy ez csak később alakult ki benned?
Gyerekkorom óta része az életemnek az irodalom, a családomban rengeteg a nyelvész, bölcsész magyartanár, a véletlennek köszönhetem, hogy nem kerültem (először) humán pályára. De a sors nem hagyta annyiban, miután gazdasági agrármérnökként lediplomáztam, és másfél évig még ezen a területen dolgoztam, megelégelte a hülyéskedésemet, és egy erőteljes rúgással visszairányított oda, ahova való vagyok. Így lettem végül könyvtáros, és innen már egyenes út vezetett az íráshoz, mellyel úgy harminc éves korom körül kezdtem el komolyabban foglalkozni.
A versírás vagy a regényírás áll hozzád közelebb? Melyiket szereted inkább olvasni?
Hát regényt írni melós feladat, de hihetetlenül bele lehet merülni, olyankor egy másfajta tudatállapotba kerül az ember, szinte személyiséget vált, együtt él és lélegzik a szereplőivel, és mindenféle földi dologról elfeledkezik. Imádom ezt a felfokozott érzelmi állapotot, de sajnos ott van a vége, amikor befejezed, és egy hatalmas űr van benned, elmentek a barátaid, kinyírtad a főhőst, most akkor mit csinálsz? A versírás nálam funkciójában mást jelent, mint a regényírás. Ott van egy probléma, amit meg kell oldani, van egy szikra, amiből tüzet kell csiholni, égni kell és lángolni néhány sorban, a regénnyel szemben ez talán egy forró, egyéjszakás kalandnak tűnik, még akkor is, ha van olyan vers, amit évekig hord magában az ember. Nyilván más érzelmi állapot kell a különböző műfajok olvasásához is, nem csak az írásához, más a szerepe is, regényt sokszor kikapcsolódásként olvasok, verset viszont elmélyült gondolkodáshoz, esetleg ráhangolódáshoz a saját szöveg megírása előtt. Nagy szerepet játszanak regényeidben a lélektani kérdések boncolgatása.
Mindig is érdekeltek az emberek érzelmi folyamatai, vagy mégis hogy jött, hogy ezt válaszd központi témának?
Én inkább úgy mondanám, olyan regényeket szeretnék írni, amelyek gondolkodásra késztetnek, ahol le lehet ásni egészen mélyre, nem csak a felszínt kapargatjuk. Írás közben szeretem minden szereplőm nézőpontját megismerni, nem akarom őket beskatulyázni, melyikük a jó, a rossz, hiszen minden embernek van pozitív és negatív oldala. Én ezeket szeretem feltérképezni, és megmutatni az olvasóknak, hogy minden relatív, minden embernek megvan a maga igazsága.
Nagyon különleges címválasztásaid vannak. Mind az Éhes felhő a napot és a Semmiért egészen is igen figyelemfelkeltő. Mi alapján születtek pont ezek a címek?
A címekkel néha bajban vagyok, rengeteget gondolkozom rajta, több idő megy el a kitalálásukkal, mint a regény megírásával. De egyébként szeretem, ha egy címben valahogy megjelenik egy szimbólum, ha ad egy AHA élményt a könyv elolvasás után. Az Éhes felhőnél egyértelműen a félelemre akartam utalni úgy, hogy egyben legyen valami gasztros vonatkozása is. A könyvbeli idézet is így szól: „A félelem elnyelt. Magába tömött, mint egy éhes felhő a napot, elhalványodtam benne.” Azért volt fontos ennek az érzésnek a megjelenítése a címben, mert a főhős fő problematikáját foglalja össze. A második regénynél több más verzió is esélyes volt, az én kedvencemet sajnos megvétózta a kiadó, amúgy teljesen jogosan. (Newton harmadik törvénye lett volna). Végül arra gondoltam, hogy ha már nem ez, akkor legyen egy irodalmi utalás egy narcisztikus szerelemre, és itt is sokáig két esélyes volt a dolog, Szabó Lőrinc verse mellett még Ady A magunk szerelme küzdött a megjelenésért, végül az olvasókkal szavaztattam meg, melyik legyen.
Milyen hazai, akár külföldi írók, költők inspirálták a Semmiért egészent? Mekkora szerepe volt Szabó Lőrinc ikonikus versének a regény megszületésénél?
A Semmiért egészen egy írókörös műhelyfeladatból származik, pár éve a gödöllői IRKÁ-ban az volt a házi, hogy írjunk novellát egy ókori mitológiai motívum mai korba átültetésével. Akkor írtam meg a Nárcisz című rövid prózámat, és igazából máig csodálkozom azon, hogy másnak még nem jutott eszébe a párhuzam a virtuális valóságban élő narcisztikus emberek és az ókori Narkisszosz között. Mindenesetre már akkor éreztem, hogy abban a novellában több van, fel kellene dolgozni a témát jobban, így született meg a második regényem. Mint a címnél mondtam, Szabó Lőrinc verse már csak utólag lett hozzáadva, lévén, hogy abban a versben szerintem a költő egy beteges, narcisztikus személy követelőzését írja meg, ami teljes feladásra szólítja fel a másik felet: „Mint lámpa, ha lecsavarom, / Ne élj, mikor nem akarom”. „Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan / Halott és akarattalan” Szóval szerintem tökéletesen rímel arra az önző szerelemre, ami az én regényemben jelenik meg. (Mondom ezt úgy, hogy tudom, sokak számára az egyik legszebb szerelmes vers, és nincs is ezzel baj, van ilyen, amikor az ember ezt érzi.)
Ha nem az írással foglalatoskodsz, mit szeretsz és szoktál csinálni szabadidődben?
Szerintem pont azt, mint a legtöbb ember: sportolok, olvasok, tévézek, pihenek, barátokkal találkozom, sörözök, stb.
Mi várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin? Illetve mesélnél egy kicsit a történetről?
Leadtam még tavasszal a harmadik regényemet, de a kiadónál csúszás van a pandémia miatt, és még nem tudták megnézni. Témájában ez egy metoo regény, annyiban hasonlít az előző regényemre, hogy a figyelmes olvasó rájöhetett arra, hogy a Semmiért egészenben nem csak a főhős viselkedik narcisztikusan, hanem gyakorlatilag minden szereplő az, ebben az új regényemben pedig a bántalmazás jelenik meg többféle formában minden szereplőnél, legyen az fizikai vagy szóbeli zaklatás. Ezen kívül már gondolkozom a következő regényem témáján is, több ötletem is van, de még nem volt időm kibontani egyiket sem, de az biztos, hogy ismét mélyre fogok majd ásni.
Innen is köszönöm az interjút és sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése