Leiner Laura: Akkor szakítsunk - Értékelés | Lillsz

Oldalszám: 336 oldal

Megjelenés: 2014

Kiadó: Gabo kiadó

Ár: 2990.-

Fülszöveg: 

"Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát. 
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival. 
A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…"

Értékelésem: (spoileres!)

Első olvasásra nem lett a kedvencem, most úgy érzem közelebb került hozzám a könyv, mint először. Miért? Fogalmam sincs, talán rosszkor olvastam rossz helyen. A történet és a szereplők se voltak annyira kedveltek számomra. De most nem arról írok mit éreztem akkor hanem, hogy mit érzek most.



Rengeteget nevettem olvasás közben, imádtam ahogy Lia és Norbi szívja egymás vérét, azt is imádtam ahogy Szilkó beszólt mindenkinek, a történetet és úgy az egészet! :D Sokkal jobban tudtam azonosulni Liával, mint először igaz, azóta se voltam olyan helyzetben mint ő, de mégis sikerült elképzelnem magam a helyébe. Illetve már nem csak őt tudom okolni a helyzetért, a szakításért, hanem Norbit is! Ő is annyira hibás csupán, mint a lány!

Valamit ki nem állok. Az pedig a "menjünk vissza a múltba és oldalakig írjuk le mi történt akkor". Tényleg nagyon utálom, de ez persze mindenkinél más, valaki szereti, valaki nem Na, már most én itt jelen esetben imádtam! *-* Tényleg! Még rövidnek is tartottam a múltban lévő leírásokat, történéseket szívesen olvastam volna még oldalakon át, hogy mi történt, hogy milyen volt az első randijuk stb. 

Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni azt, hogy elsőre nem igazán tetszett. Közrejátszhatott, hogy nem Szilveszter környékén olvastam, nem voltam totál "chrismas feeling"-be és, hogy egy kisebb olvasási válság kerített hatalmába akkortájt. Tudni illik, hogy a  február és a kora tavaszi időszak eléggé rossz nálam olvasási szempontból, így még meg is tudom érteni. Azt sajnálom egyedül, hogy ez a regény se tudott kihúzni ebből az egészből.
Egy valamit, valakit valakiket mégis ki szeretnék még emelni. Kötelességemnek érzem, hogy írjak a karakterekről is egy kicsit, mert akadt egy kettő akit ténylegesen utáltam. Sajnos őket itt, nem a kedvenc karakterek résznél említem, hisz jó messze állnak attól.

 Ilyen például Eszter. Hogy lehet valaki ennyire szívtelen dög? De most komolyan... Végig hazudozni, megcsalni a barátját? Képes volt megtenni? Hogy nagyon őszinte legyek már az első olvasásnál se bírtam a párosukat Csabi-Eszter, túl "tökéletesnek" tűntek, és még egy könyvben sem tökéletes minden. Amikor kiderült az igazság csak néztem. Norbihoz hasonló mondatok cikáztak a fejemben, de nekem csak a fejemben, ő hangosan ki is mondta őket! :'D Illetve ott van Erika. Oké! Szilveszter nem a legboldogabb és legaktívabb ember a világon, de akkor se érdemli meg se ő, se senki, hogy megcsalják és, hogy kihasználják. Ez a nő is egy szemét kis ribi volt a szememben. Voltak még kisebb utálatosabb emberek Ákos, Golyó de őket már meg se említem.

Összességében nagyon boldog vagyok. Többet kaptam, mint vártam, ugyebár elsőre nem varázsolt el, tele volt poénokkal és egy csomó-csomó cuki, aranyos kis jelenettel. Ez a könyv egy véget nem érő akaró kocsikázásról szól, a való életről és az összetartásról. Szerettem! ♥



Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Eszter és Erika kivételével szinte mindenki ide tartozik. Nagyon szerettem a Norbi-Lia -és az Anna-Szilkó párost. *-* Norbi egy igazi nagy troll, Liával együtt, az összes piszkálódásukat imádtam. Szilkó is egy igazi testvér, hiába a morcos, "nemérdekel", nagytesó álca. Igenis érdekli és szereti Liát. Csabát is igen megkedveltem, főleg a végére. Az elején nagyon idegesített a sok nyáladzás, és az Eszterrel folytatott kapcsolata. Blaah!

Kedvenc részek:

Az E/3-ban folytatott beszélgetés Szánkóéknál, az éjféli ölelés, és a végén a fürdőszobás jelenet! *-*

Kedvenc idézetek:

"– Ez nagyszerű! – csillant fel apu szeme, anyu viszont kissé szkeptikusnak tűnt, és hunyorogva méregetett. 
– És „tudjukki” nem lesz ott? – érdeklődött. 
– Voldemort? Nem tudom, lehet, hogy valaki meghívta – feleltem unottan. 
Apu jót röhögött a poénomon, anyu viszont unottan a plafonra meredt, és kijavította magát. 
– Norbira gondoltam."

***

"– Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt."

***

"-Tudtad, hogy én is tetszem neki? – hunyorogtam, félrebiccentve a fejem, úgy nézve rá.
– Tudtam – közölte totál természetesen, mire elképedtem.
– De szemét vagy! Miért nem mondtad el?
– Mert nekem is tetszettél – röhögött fel. – Miért mondtam volna el?"

***

"Valahogy így működik ez. Az év utolsó napján nincsenek megjegyzések, nincsenek ellenségek, nincsenek problémák. Csak egy közös cél, egy közös buli, egy közös élmény és mindenek felett egy közös kívánság. Hogy jobban sikerüljön a következő év."

Borító: 5/5

Nekem a régebbi verzió van meg, de ezt is nagyon szeretem, bár melyik LL borítót nem? *-*

Pontozás:

Megérdemli az öt csillagot. Sokkal, ezerszer jobban tetszett, mint első olvasásra. Ezt a könyvet mindig Szilveszter, Karácsony közeledtével kell elolvasni és akkor mindenki imádni fogja! *-* Romantikus, poénokkal teli, remek kötet télre. Nálam elengedhetetlen olvasmány, már a tél közeledtével. Nagyon mai, egyszerre szól rólunk és nekünk. 

Ne hagyd ki télen! 

Kövi bejegyzésig,

xoxo: Lillsz